A Pannonhalmi Főapátság arborétumának dendro-botanikai rehabilitációja

A Pannonhalmi Főapátság arborétumának felújítására alapítványunk munkatársai 2007-ben előtanulmányt készítettek, mely pozitív fogadtatásra talált és 2008-ban engedélyezési terv kidolgozására kaptak felkérést. A terv kidolgozását Debreczy Zsolt, Rácz István, és Dobolyi Konstantin végezték, a Főapátság illetékes vezetőivel történt egyeztetések nyomán. 

Ez a folyamat vezetett oda, hogy a Főapátság pályázatot (KEOP-3.1.3./1F-2008-0013) nyert el, melynek keretében az oktatási, idegenforgalomi, egyben esztétikai szempontokat szem előtt tartó dendro-botanikai fejlesztési program valósulhatott meg. A tervek kivitelezése során a növényanyag ellenőrzött beszerzésében, telepítésében munkatársaink, a Budakeszi Dendrológiai Közhasznú Társasággal együtt mint szakértők, műszaki ellenőrök vehettek részt.

A Pannonhalmi Főapátság arborétuma két fő részből áll: a 11,9 hektáros "ősfás" élőfa-gyűjteményből (a klasszikus értelemben vett arborétumból) és az ehhez csatlakozó 11 hektáros "gazdasági területből", amelyhez 4 hektáros levendulás, üzemi épületek, egy korábbi karácsonyfa-telep, egy távlati gyógynövény-terület, valamint sportpályák tartoznak. 

A felújítás céljai: 1) a természetismereti, természetvédelmi művelődés és oktatás elősegítése, 2) a növényi és növényzeti (florisztikai és vegetációs) sokféleség bemutatása, 3) olyan dendrológiai értékek és növényegyüttesek megjelenítése, amelyek az arborétumot nemzetközi szinten is rangossá teszik, 4) a főapátság épület-együttesét övező park és erdő-együttes vonzerejének hosszú távú biztosítása.

Szempontunk, hogy a gyűjtemény úgy fejlődjön, hogy a fejlesztés az eredeti, illetve felmérhető klimax-társuláshoz esztétikai és hangulati szempontból egyaránt jól illeszkedjen, azaz az összlátkép harmóniáját, természetességét lehetőleg minél kevésbé zavarják meg oda nem illő színfoltok. Ugyanakkor az arborétumhoz csatlakozó kertészeti területeken (így a levendulásban) új felületeket formáló növényegyüttesekben a "szőlőklíma", ezáltal a pannon táj délközeli (szubmeridionális) jellege minél jobban kifejeződjön.

2008-as felmérésünk szerint az arborétumban 268 féle fás (azaz, a dendrológia témakörébe tartozó) faj és fajta (taxon) található: 70 fenyőféle, 88 lombos fa és 110 cserje. Ezt a számot mindenképp növelni kellett, ha a sokféleség bővítése, a nemzetközi lépték elérése a cél. Emiatt több szempontú bővítést javasoltunk: növényrendszertani, társulástani-rendszertani jellegű, és regionális növényföldrajzi-társulástani jellegű fejlesztést. Javasoltuk továbbá a térhatároló és talajtakaró telepítések nagyobb léptékű kialakítását, valamint az újonnan "arborétumi birtokba vehető" területeken néhány karizmatikus karakternövény – mint a libanoni cédrus, a terngerparti fenyő, a mandulafenyő, az ezekhez társítható borókák, mediterrán cserjék – nagyobb léptékű alkalmazását.

Gyakorlati szempontokat kellett érvényesíteni az ősfás állomány ritkításában (ez mintegy 240, 15 és 40 cm közötti törzsűtmérőjű fa kivágását jelentette), a cserjefoltok ifjításában, nyiladékok, terek megnyitásában, a gyepfelületek lehető bővítésében. Megelőzően, a Főapátság képviselőivel közös mérlegeléssel kijelöltük a jeles fákat és facsoportokat, melyeket nem érintette a ritkítás.

A dendro-botanikai rehabilitációs terv az itt is mellékelt térképvázlaton feltüntetett régiók kijelölését javasolta, és az új fajok telepítését is eme regionális zónák figyelembe vételével végeztettük el. E régiók sora: CARPATO-PANNONICUM és ILLYRICUM; MEDITERRANEUM-MONTANUM (ennek délkeleti oldalán a MEDITERRANEUM); ASIA ORIENTALIS; AMERICA SEPTEMTRIONALIS-ORIENTALIS. Az idős arborétumi részen ezeket kiegészíti a "Hortus Sempervirens", az ősfás alsó rész örökzökld cserjékkel gazdagított területe. Végül, mivel komoly lehetőség nyílt az új részen felhalmozott mintegy 12000 m3-nyi töltésföld tereprendezésére, ezt a rész is bevonva a fejlesztésbe, kialakíthattunk egy KAUKÁZUS VÖLGY, ANATÓLIA-DOMB, illetve NYUGATI ÉSZAK-AMERIKA területet, utóbbi magában foglalja a Sziklás-hg., a Parti-hegység, és a Sierra Nevada növényvilágát.

A terv része lett két védett növény meghonosítása az erre kijelölt, legkevésbé bolygatott területen – a tátorján és a macskahere. Megoldandó volt egy felhagyott 1,5 hektáros másodlagos állomány "erdőrekonstrukciós" felújítása, az egykori (potenciális klimax-)társulás – egy cseres tölgyes – hosszabb távú felidézése, "újrateremtése".

A kivitelezés során 620 előnevelt facsemete és 8600 védő- és tömegcserje került kiültetésre, a nyilvántartott taxonok száma 268-ról 420-ra növekedett, 440 m2-nyi cserjefolt került ifjításra, 12,000 m2-nyi aljnövényzet tisztult meg, a faápolás 320 értékes fát érintett. Az új telepítések mellett a ritkítások révén sok, eddig rejtett érték tárult fel az arborétumban. 

A Pannonhalmi Arborétum alapítványunk szakmai munkájában a jövőben is fontos szerepet játszik, hiszen több száz, újonnan telepített fa és cserje megfigyelése értékes adatokkal szolgál átfogó dendrológiai dokumentációs programunkban.