Conifers Around the World

Mi a dendrológia?

A világon több tízezernyi fás növény van; csak az északi és déli féltekei mérsékelt övben több, mint 20,000. Nem könnyű kiszámolni, hogy pontosan mennyi, mert ezernyi lián és fennlakó növény "epiphyton" tekinthető fásszárúnak; ezek a megszokott értelemben nem igazán cserjék vagy fák: sok évig élők, de nem feltűnően fásszárúak.
 
A fás szár egy növényi életforma; rügy-áttelelési életforma 
A fásszárúak egyik klasszikus megfogalmazása az áttelelő rügyek elhelyezkedését veszi figyelembe: Christen Raunkiaer (1860-1938) dán botanikus a fás a növényeket (Phanerophyton, Ph) a rügy áttelelési helye szerint föld fölött telelő rügyű fásszárú fajokra, finomabb osztályozásban (nagy) fákra (Megaphanerophyton), kisebb fákra, bokrokra (Mesophanerophyton) és a törpecserjékre (Microphanerophyton, Nanophanerophyton) osztotta. Ezekkel szembeállította a föld színe közelében, illetve föld alatt telelőket, így a "félig rejtve" telelőket (Hemikryptophyton), illetve a mélyen a föld alatt "rejtve" telelőket (Kryptophyton). A félig-meddig, rendesen csak rövidebb ideig "fásszárúak" a Chamaephytonok.
 
A fásszárúak pontosabb meghatározását megnehezíti az életformák termőhely szerinti változása; egyes fajok a mérsékelt égövben lágyszárúak és magról évről-évre így újulnak. Mások csak a méretben változnak: száraz vagy hideg helyen cserjék, máshol esetleg fák. Személyi ítéletünk nyilvánul meg akkor, amikor olyan nemzetségbe tartozó fajokat, amelyeket túlnyomóan fáknak ismerünk (pl. juhar, kőris, tölgy) "kis fának" ítélünk, míg másokat ugyanolyan méretben, ha a nemzetség főleg bokrokból áll, inkább "nagy bokor"-nak, mint "kis fának" tekintünk.
 
A fás növényzet (vegetáció) fejlődése, a szukcesszió, és a klímax
A növénymentes terület befüvesedési, erdősödési folyamata a növényfejlődés vagy szukcesszió. A fásszárú növényzet kedvező környezeti (ökológiai) körülmények között fás növényi formációkat: erdőket, bokorerdőket, máshol cserjéseket, törpecserjéseket formál, bennük a fákhoz, a bokrokra csavarodó vagy más úton kapaszkodó (lián) életformájú fás növényekkel. Ezekhez félig élősködő vagy önellátó "fennlakó" epiphyton növények is társulhatnak.
 
Ha az ökológiai adottságok lehetővé teszik, az ún. "befüvesedés" lágyszárú szakaszait, növényzeti formációit a pionír fás formációk követik: cserjések, majd nyílt vagy zárt, egy- vagy sokszintű erdők fejlődnek. A (növényzetnek) "túl hideg" és "túl száraz", azaz az északi, a magashegyvidéki és a sivatag-peremi területeken a fás növények alacsony cserjéseket, jellemzően egyetlen fásszárú szintet alkotnak.
 
A klímax. Minden növényegyüttes fejlődése (a területen őshonos fajok összességének adottságain belül) arra törekszik, hogy minél jobban kihasználja a rendelkezésre álló "ökológiai teret" és végezetül egy önmagával tartós egyensúlyban álló ún. végkifejlett (nem végvágásra érett!) klímax társulás jöjjön létre. A "klímax" szó a növényzet esetében (bár eredete nem így származik) "klíma-maximumként" is lefordítható, "a klímában maximális szerves anyagot létrehozó növényegyüttest" jelenti. Rosszabb körülmények között (pl. vízvesztéses, napsütésnek kitett délies lejtőn) már ettől eltérő intrazonális mezo- vagy mikroklima-klímax jön létre teljesen más produkciószinten.
 
Idegen fajok behozatala megváltoztathatja a természetes fajok által alkotott egyensúlyt. A fajok igénye, az ökológiai tér kihasználási foka, hatékonysága eltérő, így a társulásokban eltérő szinteket alkotnak.
 
Fásszárú növényzeti szintek
 
Kedvező, kiegyenlítetten nedves és meleg klímában, így a trópusokon, szubtrópusokon a fás növényzet rendkívül gazdag; egy 20×20 m-es (400 m2-es) területen belül akár 200-féle fás faj is előfordulhat, beleértve a lián és az epifiton (fennlakó) életformájú fásszárúakat.
 
A hideg telű mérsékelt égövben a fásszárú növényzet  a következő évi növedéket rügyekbe zárva óvja és ilyen állapotban akár 8 hónapos (növekedésre, asszimilációra alkalmatlan) hideg hónapot is elvisel. Míg az alacsony mérsékelt övi erdőkben is előforduló lágyszárúak arányszáma messze meghaladja a fásszárúakét, addig szubtrópuson egy 20×20 méteres erdőfoltban több száz fásszárú fa, bokor, cserje és liánféle is él.
 
A rügyek áttelelési helye nem csak éghajlati gyakorlatiasság, azaz, a hideghez vagy túlzott meleghez való alkalmazkodás, hanem (kedvező körülmények között) a tér minél gyakorlatiasabb kitöltését is szolgálja. Ezért az erdei fajok szintekre válnak, a legmagasabbra jutók formálják a felső lombkoronaszintet (A1), ezek fogják fel és védik ki a természet pusztító erőinek javát-de cserébe ezek kapják a legtöbb fényt. Az alatta levő vegetációs rétegek formálják az alsó lombkoronaszintet (A2) és az alatta lévő felső és alsó cserjeszinteket (B1, B2). A mérsékelt öv erdei viszonylag alacsonyak, a 20-30 méteres fák már nagynak számítanak és jellemzően csak 4 fás szintet alkotnak: a felső- és alsó lombkoronaszintet, a felső- és alsó cserjeszintet, amihez kontinens-részeken eltérő mértékben gazdag kúszó (lián) és fennlakó (epifiton) életformájú fajok társulnak.
 
A trópusokon az erdők sokszintűek, sokszor a szintek meglátása, elkülönítése is nagy szakismeretet igényel.
  
Európa nagyobb része a mérséklet övben fekszik; Skandináviában eléri a sarki vidéket; délen az ázsiaival, kelet-amerikaival fordítottan periodikus mediterrán meleg mérsékelt öv (szubtrópus) fejlődött ki télen esővel, nyáron meleg, száraz idővel.
 
Honlapunk a mérsékelt övi fásszárú növényekre szakosodott-oldalainkon hamarosan a mérsékelt égövi "magasabbrendű életformájú" (fás) növényzet jellegzetes társulásait és fajait mutatjuk be.
 
Célunk az ismeretterjesztés: a természet szeretetére nyitott generáció szolgálata, mely a világhálón keresi először az ismeretanyagot.
 
A dendrologia.eu mögött a Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány mintegy három évtizede folyó dokumentációs, tudományos, ismeretterjesztő, génmegőrző tevékenysége áll, melyhez továbbra is várjuk segítőink, támogatóink csatlakozását.
 
                                                                      Dr. Debreczy Zsolt, dr. Rácz István